Holokauszt (rövid cikk)
A holokauszt hatmillió európai zsidó szisztematikus, államilag megtervezett és irányított üldöztetése és meggyilkolása volt, amelyet a náci német rezsim és szövetségesei, valamint a kollaboránsai hajtottak végre 1933–1945 között (az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának definíciója szerint a holokauszt évei az 1933–1945 közötti időszak). A holokauszt 1933-ban kezdődött, amikor Adolf Hitler és a náci párt hatalomra került Németországban és 1945-ben ért véget, amikor a szövetséges hatalmak legyőzték a náci Németországot a második világháborúban.
A náci párt antiszemita politikai mozgalom volt. Amikor a nácik 1933-ban hatalomra kerültek Németországban, a kormányzást arra használták, hogy a zsidókat üldözzék, illetve kizárják őket a német társadalomból. A náci német rezsim más antiszemita intézkedések mellett diszkriminatív törvényeket hozott és erőszakos akciókat szervezett a németországi zsidók ellen. A rezsim ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel igyekezett nyomást gyakorolni a német zsidókra, hogy emigráljanak.
Az 1930-as évek végén a nácik antiszemita politikájukat Németországon kívülre is kiterjesztették, miután agresszív külpolitikát és területi terjeszkedést folytattak. A második világháború (1939–1945) során a náci Németország tovább bővítette Európa feletti ellenőrzését újabb országok meghódításával, más kormányokkal való szövetségek kötésével és bábállamok létrehozásával. 1942-re a náci Németország ellenőrzése alá vonta az európai kontinens legtöbb országát és Észak-Afrika egyes részeit.
A második világháború alatt a náci vezetők bánásmódja a 9 millió európai zsidóval szemben eljutott a legszélsőségesebb formáig: az üldözéstől a tömeggyilkosságokig. Lengyelország 1939. szeptemberi német megszállása során, valamint azt követően a német hatóságok brutálisan bántak a polgári lakossággal, amely egyben a nagyszámú zsidó lakossággal szemben erőszakot is jelentette. A német hatóságok gettókat hoztak létre azzal céllal, hogy elszigeteljék és elszegényítsék a zsidókat a megszállt Lengyelország területén. A gettók azok a városrészek voltak, ahová a német megszállók a zsidókat kényszerítették, hogy ott túlzsúfolt és egészségtelen körülmények között éljenek. A gettókban az életet éhínség, a folyamatos betegség és a kontrolálatlan erőszak jellemezte. Később a német hatóságok a megszállt Kelet-Európa további részein és Magyarországon is gettókat hoztak létre. 1939 és 1945 között zsidók százezrei haltak meg gettókban.
1941-ben a náci vezetők úgy döntöttek, hogy végrehajtják az európai zsidók tömeges meggyilkolását. Ezt eufemisztikusan a „zsidókérdés végső megoldásának” nevezték. A népirtásról szóló döntés a Szovjetunió elleni 1941. júniusi német támadással összefüggésben született meg. A megszállt kelet-európai városokban, községekben és falvakban a német egységek soha nem látott mértékű tömeges agyonlövéseket hajtottak végre a helyi zsidók ellen. Teljes zsidó közösségeket mészároltak le. Az agyonlövések mellett a német egységek néha speciálisan kialakított „gázteherautókat” is használtak a zsidók meggyilkolására. Ezekben a mészárlásokban mintegy 2 millió zsidó férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg.
1941-ben és 1942-ben a náci Németország öt koncentrációs tábort épített fel a németek által megszállt Lengyelországban: Ezek Chelmno, Belzec, Sobibor, Treblinka és Auschwitz-Birkenau voltak. A német hatóságok szövetségeseik és a velük együttműködők segítségével Európa minden részéből zsidókat szállítottak ezekbe a táborokba. Ezeknek az embereknek egy kisebb százalékát kiválasztották kényszermunkára, a túlnyomó többséget viszont szinte azonnal meggyilkolták a gázkamrákban vagy a gázteherautókban. Az öt koncentrációs táborban közel 2,7 millió zsidó férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg.
Sokan voltak felelősek a holokauszt és a „végső megoldás” megvalósításáért. Ami a legfelsőbb szintet illeti, Adolf Hitler inspirálta, rendelte el, hagyta jóvá és segítette elő az európai zsidók legyilkolását. Hitler azonban nem egyedül cselekedett. További náci vezetők is közvetlenül részt vettek a holokauszt megszervezésében, megtervezésében és végrehajtásában. Számos német intézményt, szervezetet és magánszemélyt szólítottak fel a zsidók üldözésére, háború szítására és tömeggyilkosságokra. A náci Németország a tengelyhatalmak országaiban lévő szövetségesei, valamint a megszállt területeken élő kollaboránsok segítségére is számíthatott. Az európaiak (németek és mások) millióinak részvétele nélkül a holokauszt nem lett volna lehetséges.
A holokauszt 6 millió zsidó szisztematikus, államilag támogatott üldöztetését és meggyilkolását jelenti. Ugyanakkor a náci üldöztetésnek és gyilkosságoknak több millió más áldozata is volt. A nácik a zsidókon kívül más csoportokat is üldöztek, mivel úgy tekintettek rájuk, mint akik veszélyt jelentenek a német népre. Ezek a csoportok a következők voltak: politikai ellenfelek, Jehova tanúi, homoszexualitással vádolt férfiak, úgynevezett aszociálisok, hivatásos vagy megrögzött bűnözéssel vádolt személyek, afronémetek, fogyatékkal élők és romák (cigányok). A második világháború alatt a náci rezsim tömeggyilkosságokat követett el azok ellen, akiket faji, politikai vagy ideológiai ellenségének tekintett. Ide tartoztak a fogyatékkal élők, a romák, a lengyelek (különösen a lengyel értelmiség és elit), a szovjet tisztviselők és a szovjet hadifoglyok is.
A második világháború és a holokauszt 1945 májusában ért véget Európában, amikor a szövetséges hatalmak legyőzték a náci Németországot.
Annak ellenére, hogy a náci német rezsim minden európai zsidót meg akart gyilkolni, voltak, akik túlélték a holokausztot. Ahogy a szövetséges erők az offenzívák során keresztülnyomultak Európán, felszabadították a zsidókat a náci ellenőrzés alól. A túlélést csak rendkívüli körülmények, egyéni döntések, mások (zsidók és nem zsidók) segítsége és a puszta szerencse tette lehetővé.
A háború után sok holokauszttúlélőnek az erőszakos antiszemitizmus és a kitelepítés folyamatos fenyegetésével kellett szembenéznie, miközben próbáltak új egzisztenciát teremteni. Azok, akik nem tudtak vagy nem akartak visszatérni a háború előtti otthonaikba, gyakran menekülttáborokban éltek. Ott sokaknak éveket kellett várniuk arra, hogy bevándorolhassanak, és újrakezdhessék az életüket.