Gázkamrák

A nácik 1939 vége felé kezdtek tömeggyilkosság céljából mérgező gázokkal kísérletezni, amelynek során mentálisan sérült betegeket öltek meg („eutanázia”). A nácik eufemizáló szóhasználatában az „eutanázia” a mentális betegségeik és fizikai fogyatékosságok miatt „életre méltatlanoknak” ítélt német állampolgárok szisztematikus meggyilkolását jelentette.

EUTANÁZIAPROGRAM

Fénykép

Fénykép a következő felirattal: „... Mivel Isten nem akarhatja, hogy a betegek és gyengék szaporodjanak.” Ez a kép egy propagandafilmből származik. (Fénykép)

Fénykép a következő felirattal: „... Mivel Isten nem akarhatja, hogy a betegek és gyengék szaporodjanak.” Ez a kép egy propagandafilmből származik, melyet a Birodalmi Propagandaminisztérium készített azzal a céllal, hogy elfogadtassa az eutanáziaprogramot a közvéleménnyel.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum

Az eutanáziaprogram részeként hat elgázosító létesítményt hoztak létre a következő helyszíneken: Bernburg, Brandenburg, Grafeneck, Hadamar, Hartheim és Sonnenstein. Ezek a megsemmisítő központok tiszta, kémiai úton előállított szén-monoxid gázt alkalmaztak.

MOZGÓ GÁZKAMRÁK (GÁZTEHERAUTÓK)

A Szovjetunió 1941. júniusi lerohanását és a mozgó kivégzőosztagok (Einsatzgruppen) tömeggyilkosságait követően a nácik átalakított teherautókban létesített mozgó gázkamrákkal kísérleteztek. Ezekben a járművekben a motor kipufogógázát a hermetikusan lezárt rakodótér belsejébe vezették. A teherautókat akkor kezdték el használni, amikor az Einsatzgruppe tagjai harci kimerültségre kezdtek panaszkodni, és arra, hogy a nők és gyermekek lelövése túlzott lelki megterheléssel jár. Az elgázosítás ráadásul olcsóbb megoldásnak is bizonyult. Az Einsatzgruppen (mozgó kivégzőosztagok) több százezer embert, főként zsidókat, romákat és értelmi fogyatékosokat gyilkoltak meg a mérgező gázzal.

HALÁLTÁBOROK

Chelmno

1941-ben az SS megállapította, hogy a „végső megoldás” leghatékonyabb kivitelezési módja a zsidók haláltáborokba történő deportálása és elgázosítása. Ugyanebben az évben Lengyelországban megnyitották a chelmnoi tábort. A Lódz környékén élő zsidó és roma lakosságot itt gyilkolták meg átalakított teherautókban működő mozgó gázkamrák használatával.

Belzec, Sobibor és Treblinka

1942-ben a szintén lengyelországi Belzecben, Sobiborban és Treblinkában már épített gázkamrákban kezdődtek a szisztematikus tömeggyilkosságok (dízelmotorokkal előállított szén-monoxid gázzal). Miután az áldozatokat kiszállították a marhavagonokból, azt mondták nekik, hogy fertőtlenítő „zuhanyt” kell venniük. A náci és ukrán őrök néha kiabáltak az áldozatokkal, és verték őket, azt parancsolva nekik, hogy feltartott kézzel menjenek be a kamrába. Így ugyanis többen fértek be, és minél többen voltak, annál hamarabb megfulladtak.

Fénykép

Egykori gázkamra az auschwitzi főtáborban (Fénykép)

Háború után készült fénykép a tömeggyilkosság céljára kialakított gázkamráról az auschwitzi főtáborban. Lengyelország, kb. 1947.

1940. augusztus közepén az auschwitzi koncentrációs tábor hatóságai egy krematóriumot helyeztek üzembe a halottasház mellett. Ez az épület közvetlenül az auschwitzi főtábor határain kívül volt. 1941 szeptemberében a halottasházat tömeggyilkosság elkövetésére alkalmas gázkamrává alakították át, ahol több száz embert lehetett megölni egyszerre. Ezt a gázkamrát 1942 decemberéig használták, bár a krematórium egészen 1943 júliusáig működött. 1944-ben a tábori hatóságok leszerelték a krematórium kemencéit, és az épületet légitámadáskor használt óvóhellyé alakították az SS-kórház és a közeli tábori adminisztrációs épületekben dolgozó SS-tisztek számára. Az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum 1947-es létrehozása során két krematóriumi kemencét rekonstruáltak eredeti alkotóelemek felhasználásával, és újjáépítették a krematórium kéményét. Ekkoriban bontották le a légiriadó során használt óvóhely falait, hogy a múzeum és az emlékhely látogatói megtekinthessék a rekonstruált gázkamra és krematórium területét.

Forrás:

• Dokumentationsarchiv des Oesterreichischen Widerstandes

Auschwitz

Mindezzel párhuzamosan a nácik továbbra is kutatták a hatékonyabb kivégzési módszereket. A lengyelországi Auschwitzban található táborban 1941 szeptemberében 600 szovjet hadifoglyon és 250 beteg táborlakón kipróbálták a (korábban fertőtlenítésre és rovarirtásra használt) Zyklon-B granulátumot, amely a levegővel érintkezve halálosan mérgező gázzá alakul át. Ez bizonyult a leggyorsabban ölő módszernek, ezért ezt választották az auschwitzi tömeggyilkosságok eszközéül.

A deportálások csúcspontján naponta 6000 embert gyilkoltak meg az auschwitzi gázkamrákban.

KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK

Bár az olyan táborok, mint a stutthofi, a mauthauseni, a sachsenhauseni és a ravensbrücki, nem kifejezetten haláltáborok voltak, ezekben is voltak gázkamrák. Ezek a kamrák viszonylag kicsik voltak, és a nácik által munkára alkalmatlannak ítélt foglyok kivégzésére szolgáltak. A legtöbb tábor gázkamráiban Zyklon-B gázt használtak.