A náci táborok felszabadítása
Ahogy a szövetséges csapatok a náci Németország elleni offenzívák sorozata révén egyre beljebb hatoltak Európába, egymás után érték el a több tízezernyi foglyot őrző koncentrációs táborokat. A foglyok közül sokaknak a megszállt Lengyelország táboraiból Németország belsejébe tartó erőltetett menetet is túl kellett élniük. Ezek a foglyok éheztek és súlyos betegségektől szenvedtek.
Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait. A tábor személyzete felgyújtotta a hatalmas krematóriumot, amelyben a meggyilkoltak holttesteit semmisítették meg, a gyors evakuálás miatt azonban a gázkamrák megmaradtak. A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. A németek 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.
1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A nácik az auschwitzi foglyok nagy részét menetelésre kényszerítették nyugat felé (úgynevezett „halálmenetekben”), így a szovjet katonák a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot találtak életben. Az auschwitzi tömeggyilkosságokról számos bizonyíték árulkodott. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes tárgyait. Ezek között volt például több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj.
A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.
Items 1 through 1 of 2
A németországi Weimar közelében fekvő buchenwaldi koncentrációs tábort az amerikai csapatok szabadították fel 1945. április 11-én, néhány nappal azután, hogy a nácik megkezdték a kiürítést. A felszabadítás napján egy foglyokból álló titkos ellenálló szervezet ellenőrzése alá vonta Buchenwaldot, hogy megelőzzék a visszavonuló tábori őrök által elkövetett atrocitásokat. Az amerikai erők több mint 20 000 buchenwaldi foglyot szabadítottak fel. Szintén ők érték el először Dora-Mittelbaut, Flossenbürgöt, Dachaut és Mauthausent.
A brit csapatok Észak-Németországban többek között Neuengamme és Bergen-Belsen táborait szabadították fel, ahová 1945. április közepe táján érkeztek. Itt mintegy 60 000 foglyot találtak élve, többségüket a tífuszjárvány miatt kritikus állapotban. A felszabadítás utáni néhány hét alatt több mint tízezren haltak meg az alultápláltság vagy a betegség következményeiben.
A felszabadítók leírhatatlan körülményekkel találkoztak a náci táborokban, ahol a temetetlen holttestek tömegei feküdtek egymásra halmozva. Az itt lezajlott náci rémtettek teljes képe csak a felszabadítás után bontakozott ki a világ szemei előtt. A túlélők egy része a kényszermunka, az élelemhiány, valamint az éveken vagy hónapokon át tartó kegyetlen bánásmód miatt csontvázakra hasonlított. Sokan olyan gyengék voltak, hogy mozogni is alig tudtak. Folyamatos veszélyt jelentettek a betegségek, és sok tábort fel kellett égetni, hogy megelőzzék a járványok terjedését. Mindezek után a táborok túlélőinek még hosszú és nehéz utat kellett megtenniük a felépülésig.